A béren kívüli juttatások könnyen hosszú listává nőhetnek egy vállalatnál, miközben nem biztos, hogy azok kerülnek sokba, amelyeket a dolgozók valóban értékelnek. Ingyenes gyümölcs, céges telefon, egészségügyi szolgáltatás, rugalmas munkakezdés, utazási támogatás vagy plusz szabadnap egészen eltérő igényeket elégít ki. A jó rendszer ezért nem attól jó, hogy sok elemből áll, hanem attól, hogy illeszkedik a munkakörökhöz és a dolgozók élethelyzetéhez.
A juttatás értékét nem a vállalat beszerzési költsége, hanem a munkavállaló számára jelentkező tényleges haszon határozza meg. Egy alig használt szolgáltatás hiába drága, nem javítja érdemben a dolgozói elégedettséget. Egy egyszerűbb, de rendszeresen igénybe vett támogatás viszont sokkal erősebben érzékelhető.
Először a használatot kell mérni, nem az elégedettséget találgatni
A meglévő juttatásokat érdemes évente legalább egyszer tételesen átnézni. Nem elég azt megkérdezni, hogy „elégedett-e a csomaggal”, mert ebből nem derül ki, melyik elem működik és melyik fölösleges.
Hasznosabb juttatásonként három adatot összegyűjteni: hány jogosult dolgozó van, közülük hányan vették igénybe az adott lehetőséget, és mennyibe került egy tényleges használatra jutó vállalati kiadás. Ha egy szolgáltatás éves díja 3 millió forint, de mindössze 25 ember használja, egy aktív felhasználóra 120 ezer forint jut. Ugyanez az összeg egészen mást jelent, ha 250 munkatárs veszi rendszeresen igénybe.
A használati adatokat rövid kérdőívvel is érdemes kiegészíteni:
• mely juttatásokat használják rendszeresen;
• melyeket nem használják, és miért;
• mely költségeikhez várnának inkább támogatást;
• milyen juttatást választanának egy hasonló értékű másik helyett.
A kihasználatlanság oka nem feltétlenül az érdektelenség. Lehet, hogy a dolgozó nem ismeri a lehetőséget, túl bonyolult az igénylés, vagy a szolgáltatás időben és helyben nehezen hozzáférhető.
Nem ugyanazt kell adni egy irodai és egy műszakos dolgozónak
A juttatási rendszer egyik gyakori hibája, hogy minden munkavállalónak ugyanazt a csomagot kínálja, miközben a munkakörülményeik jelentősen eltérnek. A rugalmas munkaidő például nagy érték lehet egy irodai munkakörben, de kevéssé használható egy kötött műszakrendben dolgozó munkatársnál.
A műszakos dolgozónál sokkal többet érhet a szervezett céges busz, a biztos parkolóhely, az étkezési lehetőség vagy a műszakváltáshoz igazított közlekedési támogatás. A távmunkában dolgozóknál viszont ergonomikus otthoni eszköz, internet-hozzájárulás vagy megfelelő informatikai támogatás jelenthet tényleges segítséget.
Ezért a juttatások összehasonlításakor nem pusztán forintértéket kell nézni. Egy olyan szolgáltatás, amely napi harminc perc utazást vagy rendszeres ügyintézést takarít meg, a munkavállalónak sokkal többet érhet a vállalatnál kimutatott költségénél.
Az utazási támogatást a dolgozók valós útvonalaihoz kell igazítani
A munkába járás sok embernél rendszeres és nehezen elkerülhető kiadás. A támogatási rendszer ezért akkor működik jól, ha a tényleges közlekedési lehetőségekből indul ki. Más megoldás szükséges egy belvárosi irodában, ahol több villamos- és buszjárat érhető el, mint egy városszéli üzemben, amelyet műszakváltáskor nehéz elérni.
A vállalat felmérheti, mely településekről érkeznek a dolgozók, milyen közlekedési módot használnak, mennyi ideig tart az út, és mely műszakoknál jelent problémát a menetrend. Ebből kiderülhet, hogy a bérlettámogatás, a céges járat, a kerékpártároló vagy a parkolási rendszer fejlesztése hozza-e a legnagyobb hasznot.
Az autóval érkezőknél a járműpark változásával új igények is megjelenhetnek. Ha egy munkahelyi parkolóban már rendszeresen több elektromos jármű áll, egy elektromos autó fali töltő bizonyos munkakörnyezetben értelmes kiegészítő szolgáltatás lehet. Nem az a kérdés, hogy technikailag telepíthető-e, hanem az, hogy hány dolgozó használná, mennyi ideig állnak ott az autók, és mekkora villamos kapacitás áll rendelkezésre.
A www.besen.hu különböző elektromosautó-töltési megoldásokat mutat be; munkahelyi használatnál azonban a berendezés kiválasztása előtt a napi parkolási időt és az egyszerre jelentkező töltési igényt is fel kell mérni.
Az egészségügyi juttatás csak akkor ér valamit, ha valóban hozzáférhető
A magánegészségügyi csomag vonzó elem lehet, de a névleges szolgáltatási lista önmagában kevés. Sokkal fontosabb, hogy mennyi idő alatt lehet időpontot kapni, mely városokban vannak rendelők, milyen vizsgálatok tartoznak bele a csomagba, és vannak-e olyan korlátozások, amelyek miatt a dolgozó a gyakorlatban ritkán használja.
Érdemes ezért nemcsak a szolgáltató árát, hanem a tényleges használatot is elemezni. Ha sok munkatárs kezdeményez időpontfoglalást, de jelentős részük végül nem jut ellátáshoz megfelelő időben vagy helyen, a magas igénybevételi szándék ellenére gyenge a szolgáltatás gyakorlati értéke.
Az egészségügyi juttatásnál a hozzáférés sebessége és földrajzi elérhetősége ugyanolyan fontos lehet, mint a csomagban felsorolt vizsgálatok száma.
A rugalmasság gyakran olcsóbb, mégis értékesebb lehet
Nem minden jó juttatás jár jelentős közvetlen kiadással. Bizonyos munkakörökben a rugalmas munkakezdés, a részleges távmunka vagy néhány plusz szabadnap nagyobb értéket képviselhet, mint egy drága, de ritkán használt szolgáltatás.
Ennek gazdasági oka egyszerű: a munkavállaló nemcsak pénzt, hanem időt is értékel. Ha a későbbi kezdéssel elkerülheti a reggeli csúcsforgalmat, vagy heti egy napon nem kell két órát utaznia, annak jelentős személyes haszna van, miközben a vállalat közvetlen kiadása akár alacsony is lehet.
Ez persze csak olyan munkakörben alkalmazható, ahol a működés nem igényel állandó helyszíni jelenlétet vagy szigorúan azonos időpontban végzett munkát. Egy termelési sor, ügyfélszolgálati pult vagy műszakos egészségügyi feladat egészen más korlátokat jelent.
A juttatások költségét a megtartással együtt kell értékelni
Egy juttatási rendszer célja nem feltétlenül az, hogy minden elem közvetlen pénzügyi megtérülést hozzon. A fluktuáció csökkentése is gazdasági értéket teremthet, mert egy távozó dolgozó pótlása toborzási, betanítási és termelékenységi veszteséget okoz.
A hatás mérésénél azonban óvatosnak kell lenni. Ha egy új juttatás bevezetése után csökken a kilépések száma, abból még nem következik automatikusan, hogy kizárólag a juttatás okozta a változást. Közben emelkedhettek a bérek, javulhatott a vezetés, vagy egyszerűen gyengülhetett a munkaerőpiaci kereslet.
Hasznosabb több mutatót együtt figyelni: önkéntes kilépések aránya, hiányzás, juttatások használata, belső elégedettség és az új belépők visszajelzései. Ha ezek közül több is ugyanabba az irányba mozdul, már megalapozottabb következtetés vonható le.
A jó juttatási rendszer nem attól erős, hogy hosszú a szolgáltatások listája, hanem attól, hogy a vállalat tudja, melyik elem milyen problémát old meg. A használati adatok, a munkakörök eltérő igényei és a dolgozói visszajelzések alapján sokszor kevesebb, de jobban célzott juttatás ad nagyobb értéket, mint egy drága, mindenkire egységesen ráhúzott csomag.
Fotó: Magnific